Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Sabján László: Éjfél után
Éjfél után

Álommal mézes, nyúlós a hajnal;
lenn ragadtak a csillagok,
az ég felett a Föld ragyog,
magam vagyok...
magam vagyok.
A Hold már szédül,
tengerbe omlik,
egyetlen arca émelyeg;
ezüst hullámokon lebeg,
s megremeg...
olykor megremeg.
Hűséget mintázni róla kell,
ki társát még sosem hagyta el,
s arcát sem fordítja másfelé;
hitük, szerelmük éjjelé,
az éjjelé...
mézes éjjelé.
S felhőkbe törli homlokát,
farkas vonítja, hívja le;
ezer titok és rejtelem
egyetlen szava - szerelem.
Szerelem...
ősi szerelem.
Fáradt üstökös kérdezi:
szabad-e fénnyel inteni?
S irigyen fut, repül tova,
semerre és mindenhova;
mézbe mártja őt is a szem,
mert mézes a hajnal idefenn.
Idefenn...
mézes idefenn.
S lenn ragadtak a csillagok,
az ég felett a Föld ragyog,
magam vagyok...
magam vagyok.
Bagoly szárnya lengi a vágyat;
cirógat - álmodj még velem!
Álommal mézes, nyúlós a hajnal,
nem szédít éber rejtelem.
Rejtelem...
semmi rejtelem.
S a Hold, a hűséges, a tiszta,
ujjam hegyére rázuhan,
tenyerembe olvad a fénye,
örökléte minden regénye;
bújik a Naptól, sugara bántja,
én vagyok most az ő barátja,
hű barátja...
jó barátja.
Mert álommal mézes, nyúlós a hajnal,
lenn ragadtak a csillagok,
az ég felett a Föld ragyog,
s én itt vagyok...
igen, itt vagyok.
5396
Kitti - 2016. június 10. 10:44:38

Kedves Laci!

Többször is elolvastam a versed. A kardinális, mindig visszatérő momentum, már első olvasatra megfogott. "lenn ragadtak a csillagok,
az ég felett a Föld ragyog,"
Az irracionális kép, végigvonul a versen és újra, meg újra visszatér. A vágy arra, hogy az álom valóság legyen, mint rejtett kincs bujdosik a versben. Hol megérinti, hol rámarkol az álom, de az érzés, a valóság úgy illan el, mint a fény, amit meg akarnak fogni. Mindenképp a magány keserűsége cseng ki valahol és az igazság, a való keresése. A hűség, az érzelmi öröklét megkérdőjelezése. Mert csak a Hold igazán hűséges...
S lám, valóban. Az ég felett a Föld ragyog.
Érdekes, elgondolkodtató versed szerkezetileg is ritka különlegesség. Mondandója pedig valóban mély és elkondolkodtató.
Gratulálok!
Kit

4977
MMarcsi - 2016. június 10. 07:34:40

Laci kedves ha kiakartam volna emelni sorokat az egészet bekellett volna másolnom.Csodás!
Az egész vers felépítése,az ismétlődő fokozódó erejű sorok,,,nagyon nagyon tetszik versedSmile
üdv:MSmilercsi

5383
inyezsevokIldi - 2016. június 10. 06:45:49

"Álommal mézes nyúlós a hajnal;
lenn ragadtak a csillagok;
az ég felett a Föld ragyog,"

Igen, mert Te rajta élsz! S a hűséges hold, a csillagok, a mézes hajnal, mind-mind neked dolgozik!
Szeretettel gratulálok hajnali imádhoz.
IldikóRoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.