Tóth Sarolta: Lámpaláz
Lámpaláz

Függönyök mögött,színpadon állok,
fellépésre várok.
Nemzeti ünnepre gyűlt össze
a falu népe, szüleim sok ismerőse.
Petőfi versét szavalom,
szívem torkomban dobog, zakatol.
"Föltámadott a tenger, a népek tengere,.."
kiáltom, majd a kigyúló fénynek rémít ereje.
A közönség áhítattal hallgat,
a költemény minden sora hat,
Már nem érzek zavart magamban,
végül elveszek a kitörő tapsviharban.
277
farkas viola - 2016. október 07. 20:07:44

Drága Sarolta!
Átérzéssel olvastam nagyszerű versed. Szinte láttalak is magam előtt.
További sok sikert kívánok szeretettel: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.