Simon Dávid: könnyű sirató
könnyű sirató

lassuló csend ereszkedik az udvarra
a kiszáradt fa utolsó levelét hullatja
elégetett múltam hamvait borral iszom
üzenőfaladból csöpög az irodalom

én így távolodom közös tereinktől
szobámban gondozott kedves ligeteinktől
és így lépkedek fájdalom nélkül bogarak közt
a tömörülő időben megremeg a lépcsőköz

színes labdák gurulnak a földszintig
ágyhoz kötözött cérnaszálak nézik
csukott szemmel látom meg az igazságot
farzsebedbe fér az idealizált álmod
298
keni - 2016. június 28. 16:09:41

]Kedves Dávid !

Azt hiszem ez egy művészi vers....

Üdv. - keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.