Nagy János 2: Kócos vitéz (2016. július)
Kócos vitéz

Csillagot hizlal a távoli égbolt,
angyalok ülnek a semmi falán,
éjjel a szilvafa ága is kék volt,
pillanat tűnik el végleg talán?

Rám nevet, halkul az éj puha szárnya
tapsol a csendben a szunnyadozás,
álmait írja a régi kaszárnya,
most hol van hát a bor,... szórakozás?

Lobban a lángja a sejtelmes fénynek,
alszik a város, - az éjszaka kiált,
rém alak surran a meghalt remények,
vágyak nyomában, - ha jó éjt kívánt!

Csendes az éjjel, a fényt vigyázza
gyermeki szívvel a kócos vitéz,
múlik a fájdalom, csillapul láza:
édesen alszik el, bár ha kinéz...

Dobban a szív szava, számol az óra,
felleget kerget egy vándormadár,
virrad a hajnal, ma végső szóra
- tűnik a francba a csúfos halál!
5276
Jean19570102 - 2016. július 13. 15:46:29

Kedves Zina!

Tőled érdemes tanulni! Dehogy veszem rossz néven. Köszönöm a privátban küldött véleményedet.

Baráti üdvözlettel: János

3652
zina - 2016. július 02. 13:13:49

Örömmel olvastam szépen lüktető soraidat! (lévén pályázati vers, privátban küldöm át egy átiratomat, remélem, hogy nem veszed rossz néven!:-) Szeretettel In Love

5276
Jean19570102 - 2016. július 02. 08:46:05

Kedvet kaptam Zinától egy kis időmértékes verselésre.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.