Bogár Gábor: Tájkép kutyával, felhőkkel (2016. július)
Tájkép kutyával, felhőkkel

Lesz-e még örökké tartó pillanat
tanyámon, százéves kőrisfám alatt?
Búzakalászt ringat köröttem a szél,
a nagy Alföld fölött halkan hozzám beszél.

A gyilkos nap elől a házban bújtam el,
vastag vályogfala hűvösen átölel.
Az enyhébb estig itt őriztem a csendet,
hol fehérre meszelt fal látványa a szemnek.

Ebéd után levettem a polcról öreg Bibliámat,
térdemre fektetve elsuttogtam aznapi imámat,
mind mélyebbre hajolva olvastam drága Zsoltárokat,
míg végül az orrom érintette a vékony lapokat.

Így teltek békés órák számolatlanul,
ám Terka megunta, s rám vakkantott vadul:
„Elég volt már gazdi! Mozgást nem tervezel mára?”
S leautóztunk a közeli bájos Holt Tiszára.

Csónakba ülve vegyültünk bele a mesés tájba,
elöl Terkapitány figyel, és ugat a kacsákra,
hátul evez Gazdi; s míg a parton sok holt fa őrködik,
Hol a fenti, hol a lenti égben gyönyörködik.

De még mindig meleg van! Gyerünk, ugrás a vízbe!
Lágy hullám balzsamoz körül, testemet üdítve.
Világoszöld a víz, benne sulyom és más zöldek,
nyitott szemmel merülök le, hogy lássak sötétebb zöldet.

Hazafelé gurulunk földúton és mezőn át -
Terka vakkant. „Futsz?” kérdezem. S a hátsó ajtón kiveti magát.
Tíz éve játssza ezt a szemlélő madarak rémületére,
csaholva rohanja körül a kocsit, nem ügyelve veszélyre,

s ő ér haza előbb. Majd még jön egy újabb vágta,
mert a mező szélén ülő nagy nyulat meglátta,
s míg fácáncsalád rebben fel útjukon, ezt kergeti meg,
de amikor nyílik a kocsiajtó, a mudi már ott liheg.

S befekszem akácfáim mellett a hintaágyba,
a hatalmas kék égen trónoló felhőket vigyázva.
Búzakalászt ringat köröttem a szél,
a nagy Alföld fölött halkan hozzám beszél.

Ringok jobbra és balra, mint füvek a mezőmön,
tavamban békakórust hallgatok, és tűnődöm,
lesz-e még örökké tartó pillanat,
tanyámon, százéves kőrisfám alatt?

5286
a_andrea - 2016. július 07. 12:10:33

milyen megnyugtató, csodás nap!
remélem igen! lesz még!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.