Cs. Nagy László: Bevarrva
Bevarrva

Vállamon elnyűtt sors lobog,
kezedből pergő, hűlt homok
karcol vésett ráncaimba,
hunyt szemem mögé bevarrva,
a tegnap fénye kóborog.

Bordáim közt zajongva ver,
kifosztott álmú holt teher,
a túlsó partra átviszem
benned felejtett, tört szívem,
hol álomszárnyú szél seper,

a fák közt félve fekszem el,
remélve egyszer ott leszel,
szemedből gyöngy csöpög belém,
szikrázó ágak tűhegyén
lengődik illatos lepel,

és ránk borul az alkonyat,
a tó vizén lágy hangokat
fodroz a méla estmese,
nem botlik hullt csillagba se,
vállunkra csendet hajtogat,

mi tündöklésünk átszövi,
nem kell többé kimondani
szavak mélyén a csendeket,
míg szótlanságunk rendezed,
hagyod tüzünk ránk omlani.
5522
makkay - 2016. július 14. 17:41:44

Gyönyörű... a képeid csodálatosak! Szeretettel marinka

3649
Oroszlan08 - 2016. július 14. 16:07:14

Ez a költészet kedves László!
Élmény volt olvasni.Heart Köszönöm!
Elismeréssel gratulálok: Ica

3439
titus56 - 2016. július 14. 09:56:59

Ildikó, nagyon köszönöm. Heart

titus56

3439
titus56 - 2016. július 14. 09:56:29

Köszönöm Keni, örömmel látlak ismét,a legjobbakat Neked.

titus56

5383
inyezsevokIldi - 2016. július 13. 09:08:37

Kedves Titusz!
Ez annyira szép, hogy kritikát írni róla nem lehet,
csak újra és újra csodálni!
Szeretettel gratulálok:
IldikóRoseRoseRose

298
keni - 2016. július 12. 04:08:06

Kedves László !

Magadról és magatokról írt szép montázs-versed olyan, mint egy szép és ritka szavakból szőtt csendélet. A verseden nyugalom és némi ború sugárzik át. A cím találó, mert versed belső hangulatát szépen végigvezetetted !!

Üdvözlettel !

Kenéz IstvánSleepy

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.