Cs. Nagy László: Utolsó vacsora
Utolsó vacsora

Itt kéne hagyni e kifordult világot,
keresni valahol magamnak másikat,
hol nem fog lelkemen az édeni átok,
nem virít homlokomon égő vádirat.

Itt kéne hagyni, és téged perelni,
azért, amit megteremtettél Uram,
hogy odafönn könnyű angyalnak lenni,
lenn ezernyi ördög vigad boldogan,

mert te teremtetted körénk a rácsot,
igéidből kovácsolt, kemény vasat,
és mindig annak jut feloldozásod,
ki asztalodról lopta a poharat.

Ajkunkon fentről kilöttyent leves csorog,
de meguntuk, remélni egy életen át,
velünk a megváltás másfelé vánszorog,
kinek terítetted utolsó vacsorád?
298
keni - 2016. július 19. 01:05:48

Kedves László !

Nagyszerűen és pontosan fogtad meg a lényeget. Az ember örök kételkedő, s szerintem miért is ne tegye?
Én is voltam már lázadó és tartottam igazságtalannak, hogy a pásztorok mennek a nyáj előtt, holott nem éppen fordítva kellett volna lenni az ősi gyakorlat szerit....

Terelgetni lehet, de nem elölről, bíborban és arany cifra cafrangokba öltözködve, - nem véletlen mondják rólunk katolikusokról, hogy - mintha bálványimádók lennénk olyan hülyén loholunk a szentség után. miközben üresebb lesz még tőlük is a pénztárcánk....

Na mindegy: én hiszem az egy Istenséget, vallom a világmindenséget és hirdetem én is az örökkévalóságot... - és ha ez bűnöm! - hát vállalom.

- keni - voltam itt versed alatt, amely engem is, mint láthatod jól felkavart!

Thinking (ang) Sleepy Sad In Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.