Hajgató Attila: Egy este a városban (2016. augusztus)
Egy este a városban



A neonfények
Átsütnek testemen,
Két lábon járó
Röntgenkép vagyok,
A kirakatok
Engem vizslató,
Mohó szemei,
Levetkőztetnek,
Koncként odavetve,
A járókelőknek,
Akik folyton az
Árnyékomra lépnek.

Az értelem morzsái,
Szétszórva hevernek
A járdán,
Ott, ahol gyerekek
Rajzolnak zsírkrétával,
Ott, ahol földönkívüliek
Szeretkeznek,
A nap huszonnégy
Órájában.

Sárpöttyök tarkítják,
Patyolat lelkemet,
Az eső áztatta föld
Nehéz illata,
Elbódít, majd
Magához ölel,
Táncba hív,
Nem ereszt el,
Cipőm talpára,
Nedves falevél tapad,
Zsebre vágom,
Hazaviszem magammal,
Emléke lesz egy újabb,
Álmatlan nyári éjszakának.
1527
moebius - 2016. szeptember 26. 12:23:53

Köszönöm neked is!

5162
feketenedr - 2016. szeptember 26. 11:14:13

Kedves Attila!

Szeretettel gratulálok a hangulatában megkapóan szép vershez és most már az elismeréshez is.
Smile

1527
moebius - 2016. szeptember 24. 17:44:08

Köszönöm kedves Edit!

5099
picurnagyi - 2016. szeptember 23. 12:31:59

Kedves Attila!

Megkapó képekkel illusztráltad a városi éjszaka magányosságát!

Szívvel olvastalak! Szeretettel gratulálok! Edit Heart

1527
moebius - 2016. augusztus 16. 11:22:05

Köszönöm kedves Marinka, ezt még én sem tudtam volna jobban, szebben megfogalmazni.

Üdv: Attila

5522
makkay - 2016. augusztus 15. 21:52:12

Versed képei tökéletesen visszaadják egy ember magányos bolyongását a fényben fürdő, de lélekben most idegennek tetsző városban. Erősen hatott rám! Szeretettel gratulálok, marinkaHeart

1527
moebius - 2016. augusztus 04. 18:09:43

Így látom én, így írom le, az engem körülvevő világot.
Köszönöm mindhármotoknak, hogy itt jártatok, és olvastatok.
Üdv: Attila

5407
tamasagi - 2016. augusztus 02. 23:47:50

Gratulálok!üdv ÁgnesSmile

1593
MT - 2016. augusztus 02. 22:54:52

Szeretem a verseidet, örömmel olvasom ezt az újat is. Indításod képe tetszik, még nem találkoztam hasonlóval.

5099
picurnagyi - 2016. augusztus 02. 07:04:08

Kedves Attila!

Érdekes sétát írtál le versedben - kis sci-fi beütéssel - de nagyon tetszenek gondolataid.
A vers befejező sorát kiemelném, hiszen ezt az emléket érdemes megőrizni:
"Cipőm talpára,
Nedves falevél tapad,
Zsebre vágom,
Hazaviszem magammal,
Emléke lesz egy újabb,
Álmatlan nyári éjszakának."

Szeretettel gratulálok: Edit Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.