Testamentumom

Fekszem a kórházi ágyon,
kerüli szemem az álom.
Feszítő fájdalom, gyűrött párnák,
a Halál feni már kaszáját.
Ágyam szélén ül a remény,
fülembe súgja. ne félj!
Életed véget ér, nincs több esély.
Aludni szeretnék álmatlanul,
míg csontos kezével értem nyul...
Behunyt szemem mögött
életem története lepörög.
Nem szereztem kincseket,
csak ismereteket.
Rátok hagytam már ezeket.
Roncs testem anyaga porrá válik,
anyám sírjában földbe száll itt.
Elmegyek, de nem halok meg,
míg lesznek, akik rám emlékeznek.
Fekszem a kórházi ágyon,
fehér fényben jön az álom.