Cs. Nagy László: Szédülés
Szédülés

Már nincs szédülés. Ha magasban jártam,
otthon voltam, akár selymes fű között.
Valami furcsa bizonytalanság van,
néha rám terpeszkedik a délelőtt,

vagy a reggel, ha álmommal határos,
miből felocsúdni is alig merek,
hozzáfércelem minden éjszakához,
mi kihűlt párnádon még ott szendereg.

Megtanítottad: szédülés ha várlak,
hold-keringő, utcabál, csillag-zene.
Ha megérkezel, foszlanak az árnyak,
mosolyod csendjével lesz lelkem tele.

Már nincs szédülés, biztossá faragtál,
szemed tüzéből tudom, az ősz milyen.
Elidőzök olykor a pirkadatnál,
vele már nem vagyok biztos semmiben.
298
keni - 2016. augusztus 17. 20:01:12

Kedves László !

Ez egy gyönyörű vers, nem idézhetem ide meg törném szép folyamatában, harmonikus egységét és menetét, akinek szintén tetszik többször is olvassa el, mert varázsa, lendülete szépséges kimenetele csodálatra méltó....

Régen olvastam ilyen finom, lágy, de mégis férfiasan szép verset

Tehetségedhez én nagyon gratulálok ! Smile Heart Thinking

Szédületesen - szép,,,,,

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.