Vilhelem Margareta: Védelmünkre
Védelmünkre

Ha éjjeli álmaim lélek csöndjén
megértő szóval fogadnak gondjaim
fürkésző agyamban osztozkodnak
az életünk végső monológján .

Mert különös az emberi lélek,
fondorlattal cselezi hatalmát
és rácsukódnak lakatolt kapuk
a zöld föld és sűrű kék ég között .

Közönnyel keressük védelmünk
szüntelen bolyongunk az ég alatt,
a földön már rég kifutók lettünk
és nevetünk fogatlanul nagyokat .


Mert ha Óriás lennék vérengzős
fölfaltam volna a komoly érveket
fogsoraim között morzsák lennének
a tudatlan bárgyú mesemondók .

Csak a szavak hatalma emberség
túl harsogja a harcokat süketen
züllött életünk csekély birodalma
már nem nagyon kell senkinek .

Azért ne ítélkezz , ki ébren vétkezett
lerombolt Világának szégyenében
aki nem látta, hogy hol gyúl a láng
annak kezében törik az üröm pohár .

Ne ítélkezz légy csak te magad
nézd sötét szemekkel a szégyened
mert a szerencse bennünk éled ,
s mi szüljük a démoni szerelmet .
2951
Firm76 - 2019. szeptember 05. 08:22:33

Kedves Babu!

Ez bizony érdekes költemény, tele egymással szembe állított ellentmondásokkal, ami annak a jele, hogy a lélekben nincs egyensúly, noha a szavakból kitűnik, hogy megvan az egyensúly utáni vágy. De az idő elnyűvi a fiatalságot, a hibák pedig a békét. Az emberi lelket folyton kikezdi valami - néha kívülről, néha belülről.

LacaSmileRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.