Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tamás Ágnes: Bajnok...
Bajnok...

Várom, a csodát, hogy újra megjelensz,
de csak szárnyalt velem a képzelet.
festettelek magamnak , szépre és jóra,
ám félek álmom nem válhat valóra.

Nagy űrt töltöttél be szívem rejtekén,
hogy láss,és én láthassalak,már a
reményét is elfújta a szél, hogy
baritonod fülembe csengjen búgón.

A távoli szerelem nem szítja a tüzet,
hamar kihuny mielőtt lángra lobban.
Látomás volt az egész? Csak talmi
illúzió? Délibáb?

Jó volna újra szeretni, hogy szóljon
szívünkben a dal, s mint bajnok, bár
robbannál be újra az életembe, mert a
messzeségben nincsen tűz, forró csók,és ölelés.

Vártam vágytam hogy majd szép lesz.
Félek homokvárat építek,s elmossa a tenger,
még lábnyom sem marad, és a sziklaszírtek
csipkés ormain tán elszáll a remény.

Tudod vágyom Rád szüntelen,és hogy
lássam miként festi orcádat pirosra,
a hajnali fények mennyei mosolya.
5099
picurnagyi - 2016. augusztus 24. 06:51:47

Kedves Ágnes!

Bajnokod várva ne feledd élni az életet! Sajnos az ilyen plátói szerelemnek sokszor nagy csalódás a vége.
Versed viszont tetszik! Szívvel olvastalak!
Szeretettel gratulálok: Edit HeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.