Bánlakyné Moravetz Edit: HA EGYSZER KÉT SZEMPÁR ÖSSZETALÁLKOZIK
HA EGYSZER KÉT SZEMPÁR ÖSSZETALÁLKOZIK

Bársonypuhasággal reám tekintettél
Nem tudtad még akkor, örökre elvesztél.
Barna pillantásod arcom simogatta,
Szívem dobbanását a Hold is hallotta.

Dübörgött odabenn, egyre hangosabban;
Akár egy zenekar üstdobja szólalna.
Üteme gyorsulva, improvizált zene,
Karmesteri pálca már ide nem kellett.

A legmagasabbra mikor elért végre,
Crescendóként lelkem emelte az égbe.
Azóta is érzem, ennek foglya lettem.
Méh nektárban fürdik, én csillagszemedben.

Lehet akár hajnal, vagy netán éjszaka,
Este, avagy nappal szemem látni akar.
Összekapcsol minket bársony tekinteted;
Féltőn, óvón őrzöl, el ne veszíts engem.

Így megy ez nap, mint nap
Világ végeztéig.
Vagy legalábbis az
Életünk végéig.

Budapest, 2016. szeptember 1.
3377
LIne - 2016. szeptember 07. 06:39:39

Varázslatos versedhez szívből gratulálok Edit! Heart

Eta

5543
keva526 - 2016. szeptember 07. 06:33:17

Gyönyörű a versed, Editkém!
Legyen ez így életetek végéig, a világ végezetéig!Heart
Szeretettel gratulálok!Rose
Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.