Vilhelem Margareta: Szeptember
Szeptember

Itt vagy ősz foszlott tüzeddel
kihunyt csillagok küszöbén,
a tér és időnek rebbenésében
szőkén suhansz barna ösvényen .

Testeden még napfény kacag,
arcodról még nyári ég szakad,
bár szemed rozsda színben villog
még a nyár aranyban fel-fel pislog.

Évről évre így lopod be magad
szem gödreidben szél nyekereg ,
de vesztegzáron hagyod haragod
gubancos ködben dereng homlokod .

Hűvös csendben fujtatod magad ,
hagyom hogy hideg kézzel simogass
és szívem köré fújjad dőre bosszúdat
vádlóan vicsorogsz ,majd rám tapadsz .

Megőrizted örök hideg fényedet
ismerlek ,vársz mint egy sugallat ,
a hegedűszó mint érces fuvallat
elkezdte játszani őszi haragod.
5990
csillag54 - 2018. augusztus 03. 14:05:31

Kedves Margareta! Csodás őszi vers.Itt van már a kertek alatt. Érzem. Köszönöm az élményt.

Ági

5548
babumargareta - 2016. szeptember 14. 09:34:23

Nagyon szépen köszönöm !Szeretettel,,,,BabuHeart

5099
picurnagyi - 2016. szeptember 13. 06:55:57

Drága Margareta!
Szívvel-szeretettel olvasom szépséges őszi versedet!
Olyan plasztikusan írod meg színek kavalkádját, majd a zordabbra forduló idő hangulatát, hogy szinte érzem borzongani testemet az őszi haragtól.
Szeretettel gratulálok: Edit HeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.