Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Hajnali gondolatok
Hajnali gondolatok

Az este még szedelődzködik,
maradna,morcosan néz az
égen felkúszó vérvörös napra.
nem tart sokáig haragja,arcát
a hajnalpír hamar eltakarja.

Fázós már a hajnal,még
madár sem dalol,távolban
egy traktor zakatol,kését mélyre
fúrja,a fekete földbe,monoton
zakatolás a hajnali ködbe.

Őszre jár,még itt a szeptemberi
nyár,alma integet az öreg fán.
szüretre hív a kert a szőlősbe
oda lesz a darazsak arany élete.

Még gyönyörű lombkoronájukkal
ékeskednek a fák,levetni sajnálják,
még illatozik a rózsafa,kicsit maradna
de a reggel hidege,szirmait lelopja.

Az ősz mindég szomorú,mint az elmúlás,
életedre ráhullanak az évek,mint a földre
a falevelek,kihalt lesz minden, csak a sár,
és szél cibál,bezárt ajtók és ablakok,elment
a nyár.

Kondoros 2016 szeptember 5 Oláh Péterné Jantyik E.
298
keni - 2016. szeptember 15. 22:16:21

Kedves Rzsike !

Szeretettel olvastam szép képeket is alkotó versedet az őszről, mi lassan aktuálissá is válik....

Köszönöm, hogy olvashattalak !

- keni -

4694
Rzsike - 2016. szeptember 14. 21:48:26

Köszönöm marinka.Smile

5522
makkay - 2016. szeptember 14. 15:04:13

Kedves, szép verset írtál. Szeretettel olvastam, marinka Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.