Vilhelem Margareta: A vívódás
A vívódás

Mi lesz velünk e furcsa létben
ha rozoga ,sántító napok keményen
őrlik az örömök hangos mosolyát ,
s vért fakasztanak kötözött sebeken.

Oly bánatos a düledező életünk
hánykolódnak érzéketlen undorok
ég és pokol együtt összefogottan
megtervezik utolsó végszavunk.

Mert bús harcok temetője a Világ,
emberi testek hamvadó emléke,
bilincsből szabadult színes érzelmek
megtépázott szenvedő lángoló tüze .

A föld abroszán piros rózsák
bolyongó lelkek utolsó szavát
magukba zárják jóságnak hatalmán
szilárdan a béke szürkés rácsain.

Hódolva állunk a zsongó viharban
szemünkben istenek vad szeme
ajkukon el nem suttogott halk imák
múlandó frigyben , szívek álmában.

Mert úgy fáj a szomjas türelem,
a vérrel tele sírt földnek avarján
egy Világ képe gyökerekbe mélyed
az örökös szomorú örvények felett .

S a törvények mik kergetik magukat
árnyakba fogózva meg- meg szakadnak
a gyógyító szerenád jövendőjében
halált gyalázva győztesen újulnak.
5548
babumargareta - 2016. október 10. 18:46:42

Drága Adriana.
Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásodat.
Baráti ölelésem........BabuSmile

5536
HAdriana - 2016. október 10. 18:42:23

Különös vers komoly mondanivalóval. Örömmel olvastam!
Szeretettel: AdrianaSmile

5548
babumargareta - 2016. október 07. 13:53:06

Drága Keni!
Nagyon szépen köszönöm figyelmes hozzászólásodat.
Nem annyira bonyolult a vers ,mint a mai világ amiben élünk.
Tisztelettel.....BabuSad

298
keni - 2016. október 06. 13:53:16

Kedves Margaréta !

Egész versed végig egy vívódás, s már kedvem lenne ráfogni, hogy ez egy ballada, de nincs meg hozzá minden tartalmikövetelmény, csak hasonlóan tragikus, véres és kétségbeejtő...

Elég nehéz vers és feldolgozásához többször is neki kell veselkedni, hogy saját egyéni értelmet kapjon mindenkiben,,,,

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.