Bánlakyné Moravetz Edit: Hold és a csillagok
HOLD ÉS A CSILLAGOK

Ágától megváló színes falevéllel,
Közeledett a tél zimankós idővel.
Hideg éjszakákon didergett a város,
Eső verte utca, ó, de nagyon sáros.

Egy nagy víztócsában Hold nézte kalapját;
Melyik illik hozzá, kereste csillagát.
Tán a hajnalcsillag, amely ott tündöklik?
Vagy amott a fényes, ami közeledik?

Feltámadott a szél, borzolta a vizet.
Ezért Hold az égen is körültekintett.
Millió csillagot maga körül látott,
Volt köztük olyan, mely csábítón világlott.

Műhold volt, mit űrbe küldött fel az ember,
Szegény öreg Holdat megtévesztve ezzel.
Így mai éjjelen hamis gyöngy lett párja.
Csak rövid ideig, mert az tovább álla.


Tanulságot találsz a magad számára:

Jobban teszed, hogyha hűséggel kitartasz
Kevésbé fényesnél, mert ő veled marad.
Nem kell a cicoma, nem kell a csillogás.
Belső fényét keresd, a lelki ragyogást!


Budapest, 2016. 02. 12.