Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Lázár-Horváth Zsuzsa: Szó-szőttes (Élet mese)
Szó-szőttes

Szavakból szőtt képek függnek
szívem kristály-termének falán,
letűnt álmokat idéznek,
s mint vágyból szőtt puha kendő,
vállamat lágyan ölelik az emlékek.
Szó-szőttesként terül elém
a feledhetetlen múlt,
s bár némely szín már megfakult,
szívemnek minden kép kedves,
mely álmaim világából utánam nyúl.
Végtelen idők mélyében
keresem az igazabb szavakat,
hogy élénkülő színekkel
idézhessem a halványuló múltat.
Valahol, túl még a gyerekkoron is,
ahová az emlékezet visszavisz,
miről már nem is tudom,
álom vagy valóság lett volna tán,
felvillanó képpé válik
a szív kristály-falán.
A Léten átvonuló érzelmi vihar,
egy fénylő látomás, ami felkavar,
vagy titokzatos jelek sora
tollamat mi irányítja.
S mit felfogni kevés az elme,
minden ott tükröződik
szavakból szőtt verseimbe`.
Homlokom mögé zárt gondolatok varázsa
képzeletbeli képeket aggat
képzeletbeli képtáram falára.
Emitt gyerekkorom árnyképei intenek,
vesztett barátságok, sosem-volt szerelmek.
Amott Apám s Anyám,
kiket oly korán elvesztettem,
óvó szeretetük hiánya átremeg szívemen.
Az ifjúkor tüzes színei is felragyognak,
mikor még reményteljes volt a holnap,
mikor sejtelmes fátyol fedte a jövőt,
s nem látszott akadály merész álmaim előtt.
Aztán elhamvadt a lobogás,
hamu fedte be a vágyak parazsát.
Lecsendesült az Élet vihara,
gyengéden simogat párom szava.
Nem vágyakozom, csak nyugalmas alkonyra,
örömet nyújt az unokák mosolya.
Nem gondolok azzal, ami fáj...
szívem is halkulóbb ütemre jár.
Titkok varázsa többé nem csábít,
csak szó-szőtteseim fakult színei
vetítik elém a múlt árnyait.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.