Ullrich Miklós: Sóhaj (Élet mese)
Sóhaj

Azt éreztem és úgy tudtam,
hogy együtt élünk s úgy halunk majd,
de van hogy rég a gondolt szép,
nem több csak egy csalfa kép,
s a gondolt meg hitt csak egy álom mely véget ér,
akár egy szál cigaretta kezünkben úgy elég,
ahogy a szerelem múlandó úgy a bánat is,
a magány egy betegség de adott rá a gyógyír is,
nem érzek már soha oly mélyet de remélni remélek még,
mert ahogy te voltál úgy más csillag is lesz, túl nagy ahhoz az ég.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.