Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Bohóc
Bohóc

Nem szúrtam őt sohase hátba.
A pofont is elölről várta.
Tudta jól, az, amin táncol
pengeél, az a javából.

Társakat rabol ki sorra.
Főnökként vallja, ez a dolga.
Hátakon törtetve lépked,
tönkre tesz mindent a féreg.

Amerre elmegy, jár, halad,
nyomában puszta rom marad.
Elnémul rádió, újság,
ő maga mögöttük bujkál.

Királyként teszi a szépet,
hülyíti vele a népet.
Hiszi, hogy ő a hatóság,
pedig már más a valóság.

Csörgő sapkája rég lehullt.
A fény, a rivalda kihunyt.
Fejét karjába temetve
Ott áll álarcát levetve

egyes egyedül a csendben.
Mert hát valahol a Rendben
kellett, hogy lecsapjon végre
a jognak bárdja a pribékre.
5522
makkay - 2016. október 25. 14:58:30

Valóban nagyon rímel egymásra a két vers. Számomra félelmetes leírása annak az idegbajnak , amit velünk ( és szubjektíve magával is ) művel a bohóc. Nagyszerű munka, mihez szeretettel gratulálok, marinka(dev)

5565
abardosi - 2016. október 25. 09:36:45

abardosi
Azt hiszem mindketten egyröl beszélünk.

Attila

4694
Rzsike - 2016. október 25. 07:55:29

JóZSEF,IGAZ TÖRTÉNET.Remek.Grat:Rzsike

5567
Mirage - 2016. október 25. 01:30:19

Kedves József
Versedben sok igazság van,gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.