Ullrich Miklós: Csak egy perc
Csak egy perc



Azok a szavak vagy éppen az érzések,
félnek a remények, hogy egyszer elégnek,
tudatában annak a meseszerű ténynek,
a legfájdalmasabb dolgok olykor mégis szépek,
s kérek csak kérek de én sohasem kapok,
félhomályban tévejegve tellnek el a napok,
azt, hogy ki vagy te s kik voltunk mi,
kicsit se számít, irántad már nem érzek én semmit,
és ami enyhíthet a kínon az csak elgondolás,
ha elmúlt az az érzés nincs is már mi fáj.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.