Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Az idő így akarta
Az idő így akarta

Azt mondtam neked soha,
de ha egyszer mégis, talán
sírni fog az ég is, Veled,
vedd észre, csak azért,
mert szeret.
Veled marad az üzenet,
hogy mindég veled leszek,
és majd hozzám mindég
szólhatsz,beszélni fogok
veled.
A széllel üzenek, törölje le
a könnyedet, és esténként,
ringasson álomba, hidd
hogy én tartalak karomba,
mint piciny kis baba korodba
szeretlek.
Majd meg kell értened, ha
elmegyek, csak pihenek, és
nem hagytalak magadra,
az idő így akarta.

Kondoros 2016 október 26 Oláh Péterné Jantyik
Ez a versem sírva született,unokáim üzenetei után,hogy mami te nem ,te nem mehetsz messzire és soha,...de , és mindenki.
4930
barnaby - 2016. október 28. 10:38:36

Csupaszív vers, örömmel és meghatódva olvastalak. Gratulálok szeretettel Rzsike. Rose

3649
Oroszlan08 - 2016. október 28. 09:29:23

De szep vers!Heart
Gratulalok szeretettel. Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.