Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Jeltelen dombok
Jeltelen dombok

Tudom ma vagyok, de holnap már nem hiányol senki,
évtizedek múlva talán már, nem is fognak keresni,
a sok rózsa szálból is csak a legszebbre
emlékszel, meg sem kérdezed mi lett a többivel.

Temető kertjében hantokat kerülve, jutott ez a
gondolat eszembe, istenem ez ennyi?
Kit takar a sír halom ?..min már jel sincs, csak egy
domb mutatja, ez itt valakinek a végső otthona.

De te, te még nem gondolj ebbe bele, csak kérlek,
mikor a temető kertjét járod, ezekre a halmokra
is szórj egy kis virágot, hisz egyszer neked is ez
lesz a sorsod, jeltelen dombok, emberi sorsok.

Kondoros 2016.október 25.Oláh Péterné Jantyik.


4694
Rzsike - 2016. november 03. 20:48:02

Köszönöm Marinka.

5522
makkay - 2016. november 03. 16:14:49

Ez nagyon szép vers, Rzsike! Őszinte szeretettel gratulálok hozzá, marinkaRoseHeart

4694
Rzsike - 2016. november 03. 15:04:58

Köszönöm Viola,elfogadom.Heart

277
farkas viola - 2016. november 03. 11:48:37

Drága Rzsike!
Minden úgy van, hogy írod. Csatlakozom Tiborhoz, utána csak a lelkünk számít.
Szeretettel: Viola

4694
Rzsike - 2016. november 01. 21:14:31

Tibor,köszönöm,hogy olvastál.Valóban,ki tudja merre jár a lélek,de nekünk még élünk meg van az a kis domb,vagy halom,hová emlékezni járunk.
Csak úgy elgondolkoztam,kit és mikor sirathattak el itt-ott.
Rzsike

5567
Mirage - 2016. november 01. 20:55:25

Szép versedhez gratulálok.
A dombok alatt csak az elnyűtt emlék van a lélek a lelke elszállt régen ki tudja hol van?
Tibor

4694
Rzsike - 2016. november 01. 18:25:58

Köszönöm Keni.Heart

298
keni - 2016. november 01. 13:48:19

Drága Rzsike !

Na ez az az a vers, amire nem lehet semmit írni, mert minden a helyén van benne, mint örök igazság,,,,
Lelked szólt ki belőled, amikor a temetőt járva visszanéztél emlékeidre és megírtad ezt a fájdalmas tisztelő - szépséget !

Hála legyen jutalmad érte a holtaktól !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.