Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 21:59
mama a szerző profiljánál közvetlenül tudsz neki levelet írni.

2019.07.18. 20:47
Kedves H. Gábor Erzsébet! Szeretnék a "Berkenyeágon kismadár" tündéri gyermek verses kötetéből rendelni egy példányt. Mi a teendőm? Üdvözlette... Bővebben

2019.07.18. 18:35
Felhívom a kedves szerzőtársak figyelmét (főleg az újabbakét), hogy személyemben, a versek prózák alatti véleményekre legtöbb esetben bővebben reag... Bővebben

2019.07.18. 17:31
Kellemes estét az értékes alkotások között. Szeretettel. Éva

2019.07.18. 16:21
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.07.18. 10:13
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 1
vadvirag47
Bardosi Attila: IRIGYNEK SZÜLETTEM (2016. november)
IRIGYNEK SZÜLETTEM

Minden az enyém,
neked nem jár soha semmi!
Amid volt, van és amid lesz,
a tömérdek, a szemernyi,
az agyban még meg sem fogant,
éretlen húsú gondolat,
amelyet csontos héjából
eszed éppen csak bontogat.
A párnádba izzadt álom,
mit az ébredés csak sejtet,
és hogy felejtsd el tegnapod,
kiürít százezer sejtet.
A bátorság, amely kezet
ütésre lendülni enged,
a vétó, miután sunyin
örökre elnémul benned.

Mohón szürcsölöm nyelvemet
égető, forró levesem,
hogy tányérodban neked egy
kanálnyi sohase legyen.
Ne gondold, hogy alján talán
holnap egy cseppnyit meghagyok,
akkor sem, ha szád és gyomrod
remegve egy kortyért nyafog.

Az enyém mindened,
amit szemed meg sem látott,
a szádban ízek zamata,
mielőtt még megkívánod.
A múltadban a jelened
és bennük a remélt jövőd,
hol magad ácsolta hajód
hiába keres kikötőt.
A partot felfaló hullám
és rajta csipkézve a hab,
a tomboló belső vihar,
ami vitorládba harap.
A szélcsend is, a vészjósló,
s a mólón rád váró remény,
a távolodó tekintet,
az a vádoló, kőkemény;

Ez mind-mind már az enyém.

A miértre? van-e válasz,
és érdemes-e keresned?
Hiszen te szolgáltatsz okot
a kotorászó kezeknek,
a fürge tolvajujjaknak,
amik sejtjeidig érnek,
hogy megmarkolják az örök,
öröklött nincstelenséget.
4478
Dyona - 2016. december 21. 12:18:37

Kedves Attila!

Minden ízében remek ez a vers, stílusos, mondandója elért, mint olvasót és micsoda szófordulatok ékítik eközben. Köszönöm e lelki táplálékot...
Erzsike

4944
Roberto - 2016. december 11. 07:05:02

Remek és érdekes, elgondolkodtató! Üdv: Robi

5407
tamasagi - 2016. december 05. 21:35:09

Huh!! Ez nagy vers! gratulálok!ÁgnesSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.