Tóthné Földesi Ilona: Egyre fogy
Egyre fogy

Egyre fogy a szeszélyes furcsa játék,
kábultan nézem, kevés az út előttem.
Nem segít varázslat, sodor a szűk jelen,
kék kottából játszom, más nem érdekel.
Páncélingem, pajzsom leteszem valahol.
Kiköpöm számból a lángot, mely úgy fut,
mint minden délután a fény az éj után.
Görnyedek múlandó semmiség felett.
Méztől csöpögő darazsak, nyüzsgő szavak,
a hang is mélybe hulló, akárcsak a csillag.
3649
Oroszlan08 - 2016. november 04. 17:40:51

Orulok kedves Gergely, hogy tetszett a versem.Smile
Udvozlettel. Ica

4694
Rzsike - 2016. november 04. 15:48:55

Ica,azt hiszem én nagyon is értem.Remek.Heart

298
keni - 2016. november 04. 09:51:24

Kedves Ilona !

Ez egy különösen nehezen elemezhető versed, de nekem éppen ezért nyerte el a tetszésemet !

Üdvözöllek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.