Vilhelem Margareta: A mi Világunk
A mi Világunk

Ilyen volna a kor melyben élünk
bársonyba borított rémület
vagy csak a fény bújt az árnyba
és néma csendre intett
hogy palástba bújt kitöréseit
sziszegve rugdossa felénk ?
Ez volna a bíboros világosság
reménytelen napoknak szédülete
mi virraszt emlékek között
sötét szenvedéseket
piros szúró szemű rémülettel
vad támadásra készülő fennkölt
zengő kiáltásokkal.

Úgy hasit fejünkben a növő harc
kések ,géppuskák zakatolnak
nyugalmat ,
s fájdalmas akkordokban zengnek
zongora dallamot
virrasztva ébren reményt sokat
s már nem oldoznak fel,
csak törvényt törvényre halmoznak
s a szél sem vigasztal már
csak csapkodja zárt kapuk láncait
a vakságban
míg ébredezünk , s várjuk a tangó
halálos bódulatát.

Mert ezt terveztük meg emberin
zűrzavaros bogáncsos zivatart,
testtel védett délceg falakat
építünk halál puskával ,
s mögöttünk lépkednek árnyak csendben
legtöbbje göndör angyal hajjal ,
s ziláltan lökdösnek
szélfútta sziklák között
míg megvillan a fegyver kezükben ,
s vad világban, vadak között
sétálunk némán
míg fütyülni kezdenek a bombák
nevetve ,halálosan fáradt testünkre.
298
keni - 2016. november 04. 09:44:03

Kedves Margaréta !

Ez egy igen kemény és nagyon nehéz versed lett !

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.