Cs. Nagy László: Megmaradsz (halottainknak)
Megmaradsz
(halottainknak)

Az idő küszöbén rekedve
körbeölel a végtelen,
Isten tenyerébe rejtve
lépsz át a foszló végzeten,

csak a tegnap jött el temetni,
a holnap megkövült kereszt,
feledés jön elszeretni,
az időt bárhogy is nevezd,

belőle sarjadsz halhatatlant,
míg órája bennünk zajong,
legyőzve írott, s iralant',
marad egy időtlen facsonk,

mi mindig új hajtásra ébred,
s a bennünk csorduló viasz,
gyertyává fehérül érted,
és láng maradsz... örökkön az.
5522
makkay - 2016. november 06. 17:26:44

Kedves László!
Gyönyörű versed rendesen mellbe vágott. Az a gondolat jutott eszembe, hogy ez az írás a tárgyiasult líra. Szeretettel gratulálok, marinkaRose

3439
titus56 - 2016. november 04. 11:58:30

Mindkettőtöknek nagyon köszönöm.

titus56

5548
babumargareta - 2016. november 04. 09:09:28

Kedves László.
Nagyon szép sorok a halottaink emlékére.
Öszinte tiszteletem.....BabuHeart

298
keni - 2016. november 04. 08:54:55

Kedves László !

Ez most is egy nagyon időszerű vers, de mindenkorra is,,,

Nagyon szépen írtad meg, - melyhez

Őszintén gratulálok ! Sleepy

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.