Kenéz István: Őszi ködben.

Őszi ködben...

Most nem tudhatom előre,
Hogy deres, ezüst hajam
Egyszer lesz e hófehér ?
És hogy beleolvad e- egy

őszesti ködbe, - ahol majd
ezüstcsengettyűk szólnak
a némaságban, hangjukkal
további utamon vezetve, még ?

Mert, - a ködben eltévedünk...
Mint annyiszor, – életünkben,
De soha nem kell félnünk, ha
Egy csengő hangja szól, – s vezet.

Tejfehér, vonuló, sűrű páraködben
Elveszíted környező tájékozódásodat,
De a ködcseppek ezüst ragyogásában
Újra megtalálod - legbenső – önmagad!

Minél alábbszállóbb a köd, annál már,
Egy világíró lámpás fénye sem segít, de
Megszólalnak az est, ezüst csengettyűi
Ami templomodba esti vecsernyére hív.

Nem fogsz már eltévedni ezen az úton
Angyalok kísérnek, hogy jó helyre térj,
Hogy leródd köszönő imád, térden, és hogy,
Bűnbocsánatot nyerhess, ha volt ’bűnbe-esés’.

Budapest, 2009. október 26.

Írta: Kenéz István
795
Tigram - 2009. október 26. 18:16:38

Drága Keni!

Az őszi ködök ideje lassan véget ér.
A deres fák közt a fagyos levegőben, még vakító fényességgel fog sütni a nap.
Az ereje nem olyan mint nyáron, de a szívünket még melengeti.
Fogadd be, és őrizd még a fényt.

Ölellek meleg szeretettel: Tigram.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.