Bardosi Attila: ´HÁBORÚ
´HÁBORÚ

Te vagy minden idők
Legnagyobb találmánya
Te vagy a bölcsek köve
Egyszerre vagy dal és lárma
Hősi ének és sirató
A mindenható és mindenre ható
A galacsinnal teli panaszfal
A végső földi zenekar
Melyet teljesség igényével
Dirigál
A halál
Benned nincs logika, ritmus
A hangnem benned önmagát
Modulálja
Ami éltet, az a virtus
A holnapot megölöd máma
Igéd harsogja trombita
Íjhúr, pengevillanás
Amiből megszületsz, az a vita
Pontot tesz rá kénszagú robbanás
Turkálsz benne és bennem
Elveszed eszét és eszem
Kitéped belét és belem
Egyszerre flörtölsz vele és velem...
Rímeid sora végtelen
Ha árok mélyén kúszok-mászok
Kilopod tüdőmből levegőm
A megtizedelt számok
Ereiből vért csapolsz vérmezőn
Fölhúzod testem rémfára
Szánalmat belőle kiégeted
És a parázsban szunnyadó kíméletet
Hugyommal keverve fullasztod sárba
Melleket dekorálsz csillaggal
De füstben sárgának megfullad fénye
Keresztre feszítve jelképed
Kőből van, mintha nem is élne
Nem érez szégyent szemérme
A terített asztal roskad
A lakoma féktelen
Nyárson forog az értelem
Tűzét táplálja biblia, korán és tóra
Míg utolsót nem üt toronyban az óra
Mely égig tör és néha ledől
Mely jogot ad maroknak késre
Zuhanó félelemnek
Hogy a húst cafatokra tépje
Öleknek, melyből megszületnek
Akik ölnek és akiket megölnek
Hisz igényt tart a szenvedő élőre
A holtra, a rothadóra, a tengerbe szórtra
A gyávára, hősre
Utódra, ősre
Keringőre és a haláltáncra
A néma és a teli pofára
A tegnapra, holnapra és a mára
A semmire és az egész világra
A kiszívott velőre
A letépet szemfedőre
A vérfoltos lepedőre
És a meghajtott főre
Hogy a fej kosárba hulljon
És nyakunkon
Táblán ne legyen más
Csak egy megfejthetetlen rovás
Melynek széttört titkait
Ki kereste, megmászta Sinait

De mi lenne veled
Ha egyszer elvenném jó kedved

És trombita szóra nem üvöltene senki hurrát
És az árkot nem ugraná senki át
És holnapom helyett dicsérném a mám
És senki nem verné be, ha szólna a szám
És eltűnne mondatból egy-két szó
Mely emberhez nem való, nem méltó
A gyilkos és áldozat
Ellenség és barát
Fehér és fekete
A fölszentelt jobbok és hóhérok keze
Melyek csillagot varrnak mellekre

De tudom, hogy ez csak puszta szójáték
Mert nem lesz ott senki
Ki esernyőt tartana fölém
Ha beomlik fölöttem a födém
És mint kivert kutya, esőben bőrig áznék.
5567
Mirage - 2016. november 17. 22:42:35

Kedves Attila !

Háborúkba nincsenek győztesek,mindenki valamilyen formában szenved.
Kiváve azok kik koholják a háborúkat,kik uszítanak embert ember ellen,kiknek a pénz az
istenük amiért mindent megtesznek,pusztítanak nemzeteket.
Gratulálok e témát jól kimerítő versedhez.
Tibor

1502
metilencsillag - 2016. november 14. 16:18:27

Nagyon tetszett a versed.

"Benned nincs logika, ritmus
A hangnem benned önmagát
Modulálja"

Egyszerűen fantasztikus a versed.


Gratulálok.

5565
abardosi - 2016. november 14. 11:34:04

Én is szivesebben írnék más témáról, de ma sajnos ez egyre aktuálisabb. Ami a köznevesítést illeti, az szándékos. Hogy valamit megkülönböztetve és megtisztelve nagybetüvel írjunk, ki kell érdemelni. Kétségeim vannak, hogy ma ezt általánosan nézve bármelyik kiérdemli. Ha egyénileg nézzük, természetesen lehet, hiszen mindig attól függ, hogy ki és hogyan gyakorolja.

Köszönet az olvasásért.

5522
makkay - 2016. november 12. 16:28:47

Nagyszerű expresszív kifejezésekkel ható, gondolatgazdag vers! Élmény volt olvasni. Volt valami költői célzata, hogy a vallások könyveinek nevét köznevesítetted? Remek versedhez szeretettel gratulálok, marinkaSmile

5548
babumargareta - 2016. november 11. 20:24:45

Kedves Attila.
Nagyon komoly gondolatokkal ,dús fantázával megirt gyönyörü soraidhoz öszinte tisztelettel gratulálok.

Gondolom úgy egyböl törtek ki belöled ezek a valós ,mindig is aktuális
hátborzongató szavak. Tisztelettel gratulálok !
Szeretettel ....BabuHeart

298
keni - 2016. november 11. 13:52:22

Kedves Attila !

Te egy tudásban, méltó intelligenciában, és széles látókörrel bíró ember lehetsz, bár személesen nem ismerlek, csak amióta olvasom itt a verseidet....

A történelem és a természettudomány is erősséged, hogy meg tudtad így - ilyen hitelesen ezt az örök témájú és nagyon is igaz versedet...

Ember embernek farkasa volt mindig és pénz vitte a világot, meg a tébolyult eszmék, a legénykedés és hatalmaskodás, ki job nálam, pusztuljon más,,,,


És még sorolhatnám, amit a versedben már amúgy is jól összeszedetten, magas logikai vonal mentén elmondtál nekünk, hogy tudtunk legyen róla, hogy a béke csak álom volt mindig, és szerintünk az is marad, ha versed végén már Te is könnyedebre, és lazábbra fogtad a szavaidat,,,

*Tisztelet az őrzőknek* !

- keni -

5304
ahegedusa - 2016. november 11. 09:10:33

"És senki nem verné be, ha szólna a szám"
Nem fogtad vissza magad,
minden ami szúrós kegyetlenül jól érzékeltetted.
Mindent elmond a versed. Gratulálok.

4694
Rzsike - 2016. november 11. 08:15:12

Kedves Attila,jó nagy lélegzetbvétellel olvastam végig,,,,,,,,,,,,,,,remek sorok,mondanivaló bősége,szerettem ezt a verset.

'De mi lenne veled
Ha egyszer elvenném jó kedved

És trombita szóra nem üvöltene senki hurrát
És az árkot nem ugraná senki át
És holnapom helyett dicsérném a mám
És senki nem verné be, ha szólna a szám
És eltűnne mondatból egy-két szó
Mely emberhez nem való, nem méltó
A gyilkos és áldozat
Ellenség és barát
Fehér és fekete"

Gratulálok.Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.