Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Utolsó tánc
Utolsó tánc

Vérfoltok festik a párizsi utcákat,
Szajna vize messzire sodorja a
fehér rózsa szirmokat.
Fiatal életek vérével festettek,
feketén folynak ott a könnyek.
Ember, ember vérét
gyászkönnyel öleli meg.
A szél messzire viszi
a szív jajongó, sajgó kiáltását,
Anyát,gyermeket sirat a nagyvilág.
Boldogan daloltál, te fiú, s te lány
a zene a dal átkarolt, de te bele haltál.
Utolsó tánc, boldog mámoros pillanat,
a zene megszakadt, dobszó helyett
jött a golyó záporozta véres pillanat.
Utolsót dobbant a szív, s az öldöklő meg
haladt, vérbe forgó szeme Párizsra tapadt.

Kondoros 2015 november 18

4694
Rzsike - 2016. november 25. 10:41:47

Kedves György.
Nagy igazságot írsz.
Oly keveset értünk meg a "a rangokért " ölők igazi harcaiból,hogy képesek vagyunk magunkat is feláldozni,pedig nem rólunk szól a nóta.
A hatalmasok hatalmas háborúja.
Ott fenn a csúcsokon,de,... a mi vérünk folyik az utcákon .
Köszönöm hozzászólásod.Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.