Bánlakyné Moravetz Edit: SZÍVÜNKBE A REMÉNY
SZÍVÜNKBE A REMÉNY


Kiborult a tejeskanna
Húsz méterig se lát Panka.
Felkapcsolja ködlámpáját,
Araszolgat a hídon át.

Mindent fehér pára lep el,
Egész város egy ködtenger.
Vajon kisüt-e még a Nap?
Szívünkben a kétség arat.

Csak az emlék, mely vigasztal:
Tudjuk, ez így nem maradhat.
Borúra jön mindig derű,
Ne lássunk hát oly keserűn.

Átmeneti ez állapot,
Várja szívünk a holnapot!
Felszáll a köd, s újra fény lesz,
Gyönyörködünk kéklő égben.


Budapest, 2016. november 17.
5099
picurnagyi - 2016. november 29. 18:28:56

Drága Rózsa!

Igen, én így tapasztaltam - sosem szabad feladni a reményt!
Köszönöm szíves gratulációdat!
Szeretettel: Edit Rose

5548
babumargareta - 2016. november 29. 11:58:36

Drága Edit.
"SZÍVÜNKBE A REMÉNY",.
Csupa reménnyel teli versedhez szeretettel gratulálok.
Mert valóban " Ne lássunk hát oly keserűn.
Átmeneti ez állapot,".Heart
Öszinte tisztelettel ....Babu

5639
tusimama - 2016. november 29. 10:15:51

Reményt váró versedhez, szívből gratulálok Editkém!

szeretettel Rita Rose Heart

3342
rozsaschvalm - 2016. november 29. 09:33:39

"Borúra jön mindig derű,
Ne lássunk hát oly keserűn."
Nagyon szép a versed, remek képekkel, drága Edit, gratulálok!
Szívvel, szeretettel: RózsaHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.