Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.23. 06:04
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.01.22. 22:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.22. 22:00
Magdolna, javítottam vers címét.

2019.01.22. 21:58
A cím: NAPLÓ és február 1-jén lesz olvasható az összes beküldött történet.

2019.01.22. 21:57
Igen, a tollforgató történeteket minden hónapban a cím megadása után folyamatosan lehet küldeni a hónap végéig.

2019.01.22. 21:48
Kedves Jõzsef, a Tolforgató történeteket folyamatosan lehet beküldeni, s az aktuãlis cím, a Napló? S ez Febr. elsején kerül fel, jól érte... Bővebben

2019.01.22. 16:31
Kellemes estét kívánok szeretettel ! Heart

2019.01.22. 14:57
Kedves Józsi! Elnézést kérve, kérnék javítást, A Narkózisban c. versemnek a címét nem jól sikerűlt felrakni Kérem, ha lehet javítani. Köszönöm,... Bővebben

2019.01.22. 09:16
Szép napot kívánok mindenkinek.Nálunk
gyönyörűen havazik! Smile

2019.01.22. 08:16
Szép napot.Keni merre vagy?

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: TInkamakka
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Vilhelem Margareta: A vén diófa
A vén diófa

A nagy lombos vén diófák
az éjben bölcsen hajladoznak
dalt suttognak nagyon régit
lelkem sokszor felébresztik ,
görcsös évek múltja után
emléküket elringatják.
Egymás között elsuttogják
az eltelt évszázadokat :
A kislányt ki körbefutott
törzsük körül játszadozott
a kisfiút ki nagy lett talán
és várta vissza a szép leányt
a sárgarigót ki átszállt rajtuk
és csak dió szemért dalolt
a favágót ,ki kegyelmezett
s a koldust ki jól ehetett
termésükből elélhetett
elsírták a kikeletet
azt a régit,
mert semmit nem ér
ez a mai,
lombjaik terebélyesek voltak
ölelkeztek
jóban,rosszban.

Emlékszel e :szólt a vénebb
kinek ágai görcsös rémek ,
mikor régen kis csemetékként
hajladoztunk jobbra -balra,
nem recsegett törzsünk alja,
a szél sem fogott oly könnyen
a villám szitkok is kikerültek
rugalmas testünk hova tűnt el ?
Ma recseg minden bennünk,
vajon meddig ,s merre visszük
e sok lombtalan éveket ?
Koronáink büszkén álltak
havat,jeget is kiállták
és ha jött az ősz rokonunk
kosárba szedte a sok diót ,
ma már termésünk is apad
gyökereink lazán szakad
örök homály ül szívünkben
kedvünk is már roskadozik
unalmasak lettek
a mindennapok ,
a sárga rigó is eltűnt régen
nem száll fölénk .
Így tűnődött elmerengve,
miközben egy szél ereje
a derekát ketté törte.
298
keni - 2016. november 29. 07:36:36

Kedves Margaréta !

Bizony életünk során sok emlékhez kötődünk, apró tárgyakhoz, élőlényekhez, fákhoz, egy-egy kisállathoz, vagy emberekhez,,,

Te a diófákat vetted most sorodra, és elmesélted életüket, ahogy öregedtek szépen sorba épp úgy mint az emberek, csak ők tovább élnek a gyümölcsösök között,,,
Van ebben a versedben, nosztalgia és fűszerezett líra , amiben Te is benne voltál valah és még ma is,,,

Szeretettel !

- keni -

5099
picurnagyi - 2016. november 29. 07:24:20

Drága Babu!

Megérintettek a szép emlékezés szavai - gondolataimba mélyedtem, nem csak a diófáról szól ez a vers! Hiszen életünk is így telik el.
Szívvel jártam nálad! Edit Heart

277
farkas viola - 2016. november 29. 05:00:58

Drága Babumargaréta!
Ó, de gyönyörű vers. Szép emléket állítottál nem csak a Diófának, hanem az őt körülvevő embereknek, állatoknak, az egész Természetnek. Szívesen olvastam és elgondolkoztam.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.