Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Sabján László: Ősi ösztön (2016. december)
Ősi ösztön

Virrad az ősi ösztön;
a szem héja, mint pihent mag,
kipattan, s rajta az élet
rögvest kiutat kutat.
Mihez fogjon a lélek?
Lüktető, kevély akarat,
törékeny burokba zárva
– örök halandó marad.
Vigyázó lépte surran,
járása tolvajlás, szökés.
Gyáva kezében a sorsa
puszta lényegöldösés.
Forró nap alatt járó
görnyedt, megfáradt utazó.
A fájdalom vadul kiált,
és mégis… néma a szó.

Ez hát az ősi ösztön
– halálnak nekifeszülő,
legyőzhetetlen, emberi,
világhódító erő.
Ám mire való mindez,
ha csak halálra született?
Elméje éle sebzi őt,
hogy kínozza – elveszett.
Napnak fordítja arcát,
s két földhöz kötözött karja
megragadná, ha elérné,
fénylő testébe marva.
Magasan szállna ő is,
ott, hol álmai repülnek,
vágyai, mik a valóság
korlátjának feszülnek.

Éber az ősi ösztön;
fürkész és vigyáz, meglapul.
Óvatos halandó reflex;
élni vágyik makacsul.
Egyet akar – holnapot.
Világra jött, s hogy itt ragadt,
holtáig tanulja harcát
kinn, a forró nap alatt.
Felhők után sír némán,
sós könnye száraz porba hull.
El páráll, akár a lélek,
hiába küzd makacsul.
Tudja jól, mi végbe tart.
S mert mindaz, minek vége lesz,
az oly rövid, az oly kevés…
szinte nem is létezett.

Él hát az ősi ösztön,
s a szem héja nem nehezül.
Nyitva áll, s rajta az élet
gyors lábakon menekül.
Érzi már, merre törjön,
a lélek, ama lüktető,
e törékeny burokba zárt,
világhódító erő.
Előre mindig újra,
a holnapot kutatva fel.
Mint kit az „elmúlás,” a „volt,”
a „Tegnap” nem érdekel.
Egyet akar – élni csak.
Világra jött, s hogy itt van még,
holtáig tanulja harcát,
mindig az új holnapért.
2951
Firm76 - 2020. január 12. 11:09:08

Kedves Rita!

Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet és kedves szavaidat. Ahogy régi verseimet látogatod, engem is időutazásra viszel.

Laca SmileRose

6542
ritatothne - 2020. január 10. 12:20:02

"Világra jött, s hogy itt van még,
holtáig tanulja harcát,
mindig az új holnapért."

Kedves Laca!

Szépen megfogalmaztad azt az életösztönt, ami belénk van kódolva.

Szeretettel: RitaIn Love

2951
Firm76 - 2017. január 25. 05:50:38

Üdv, Robi!

Örülök, hogy olvastad. Köszönöm!Smile

4944
Roberto - 2017. január 21. 14:33:01

Jó, erős vers! Gratula! Robi

2951
Firm76 - 2016. december 17. 08:10:00

Kedves Barna!

Örülök, hogy rám találtál és olvastál itt, s nagyon köszönöm gondolataidat.

Üdvözlettel: LacaSmile

4930
barnaby - 2016. december 15. 18:23:14

ERŐS ÖSZTÖN AZ ÉLNI AKARÁS...ezt csak akkor érti meg igazán az ember, és értékeli az életet, amikor meglegyinti a halál szele...kapaszkodik foggal-körömmel a legkisebb szalmaszálba is. El sem hinné az ember, mennyire. És akkor átértékeli azt is, mi igazán fontos, és mi nem az életben. Ha okos, ezek szerint éli AZ ÉLETÉT TOVÁBB. Gratulálok Laca remekbeszabott gondolataidhoz. Üdv.:BSmile

2951
Firm76 - 2016. december 15. 17:20:41

Kedves Andrea!

Köszönöm, hogy fölkerested versemet. Észrevételednek szívből örülök.

Üdvözlettel: LacaSmileRose

5304
ahegedusa - 2016. december 10. 10:21:51

Nekifeszülő/feszülnek
Bekapcsol a túlélés élni vágyó ösztön.Nagyon tetszik ahogy érzékelteted "Nyitva áll, s rajta az élet
gyors lábakon menekül."

2951
Firm76 - 2016. december 04. 20:09:34

Kedves Ildikó!

Örülök, hogy meglátogattál itt, s hozzászólásodat külön köszönöm.

Üdvözlettel: LacaSmileRose

5383
inyezsevokIldi - 2016. december 02. 09:50:10

Kedves Laca!

Nem kis belső harcok árán megszületik a végső konklúzió.
Éspedig, hogy az élet nem az élés, hanem halás elől menekül.
Az élet harc, túlélni a mát, de kell, hogy ez egy nemesebb cél érdekében,
egy szebb és jobb holnapért történjen! S az is lehet, nem egy életen át, hiszen a természet semmit nem pazarol el; tudjuk.

Szeretettel gratulálok nagy horderejű írásodhoz, versedhez.

Üdvözlettel:
IldikóRoseSmileRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.