Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Mint anyám
Mint anyám

Gondolkodom ,hogy min és
miért nem is tudom,
rájöhettem volna ez itt nem
az én világom.

Összekuszált szavaimmal
mondanám,
ha kíváncsi lenne rá valaki,
miért és mi,
ami szívemet lassan széttépi.

Még az is lehet,már gondolat
világom
ki is rakta magában valaki.

Lelkemben a magam gyermek
szegénysége dúl,
mit visszajönni látok , s én nem
szerettem azt a világot.

Anyám ki szolgaként kereste
kenyerét,
erről sokszor és sokat mesélt.
Apám,kinek csodás hangja volt,
nem tanult,
a gazdaságban a legnagyobbnak
csak a munka volt.

Naponta ezt látom vissza köszönni,
nem bírom nézni,
nem akarok senki szolgája lenni.
Azt hittem a
hatvanas években, a múlt már soha
nem fog vissza jönni.

De itt van, már betette lábát a küszöbön,
gazdagok és koldusok országa lettünk,
nincs mit ünnepelnünk.

S ha hallom ártatlan gyermekek dalát,
szemem könnybe lábad,
hisz ő még szívből és hitből énekel,de
eljut-e oda?

Hová vágyik,vagy csak álmodozik,s
lesz szolgálója
valakinek, mint anyám a harmincas
évek tavaszán.

Kondoros 2016 december 2 Oláh Péterné Jantyik.




4694
Rzsike - 2016. december 12. 17:07:39

Szomorú,én írok róla,és írd le Te is.Mert jönnek még utánunk is.Üdv.Rzsike.

3649
Oroszlan08 - 2016. december 12. 11:52:16

Kedves Rzsike!
Szomorú, hogy merre tart kis hazánk!Sad
Szeretettel gratulálok, hogy megírtad. Ica

4694
Rzsike - 2016. december 10. 23:16:33

Keni,ami a legdurvább hogy nem saját erőből,hanem kapcsolati tőkéből gazdagodnak meg sokan.
Van ki okosan forgatja az eszét,és dolgos szorgalmas,mégsem vesz helikoptert,palotát,mert nincsenek olyan kapcsolatai .
Igaztal világ,és nem szeretem.
Vajon jól alszanak a paloták lakói,még sok millió ember éhezik.
Nézd meg a közmunkásokat.
Sírni tudnák,mikor megjelennek a seprűkkel felszerelve.
Kié lett ez az ország?-kérdezem sokszor magamtól,....de olyan kicsi vagyok hozzá,mint egy törött szárnyú madár.Kicsit kifakadtam.Bocsánat.Üdv.Rzsike

4694
Rzsike - 2016. december 10. 22:59:02

Gergely, köszönöm, hogy tetszenek hétköznapi gondolatokból összerakott verseim.Nálam a verselés az érzelmek kimutatása,csak hétköznapi nyelven.Igen bánt sok minden,mert nem ilyen világot akarok.Minden fejlődik,de minket gondolatban vissza akarnak vinni abba a világba,ahol fejet kellett hajtani,vagy kezet csókolni.Nos merem mondani az én unokáim nem fognak,és ha sokan gondolkodunk így akkor mások sem.Üdv:Rzsike

298
keni - 2016. december 10. 06:55:25

Kedves Erzsike !

Hallomásból, sőt tapasztalatim alapján én is ismertem átvitt értelembe ezt a világot,,

Pld. Apám felesége is cselédlány volt gazdag kulákoknál, aki éjt nappalt végig dolgoztatták éhbérért és még rendes eledelt se kapott,,, meg is szökött, de visszatoloncolták,,

Manapság is egyre több a bejárónő, az alkalmazott háztartásbeli cseléd, bejárónő, takarítónő, - és haladunk egyre lejjebb vagy feljebb tovább.....
Nekem is hátborzongató érzés még a gondolata is, hogy ez így mehet és menjen még tovább,,,,

Én is a viharsarokból,,,,, - mert Vásárhelyi születésű vagyok, és ott is éltem / mint Szántó Kovács János a nagy parasztfelkelő/ - 19 évig, amíg meg nem szöktem rossz sorsom miatt otthonról,,,,

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.