Tóthné Földesi Ilona: Várok rá
Várok rá

Bohókás táncot lejt ész és az érzelem
csírájában szunnyadó édes szerelem.

Felriad éjjelente, álmatlan kutat,
s torz tükörbe nézi magát a bűntudat,

közveszélyes, mint nyüzsgő hangyaboly,
nem nyílik lágy szólamra a kurta szó.

Nem volt így senki ily gyámoltalan soha,
sorsa a szerelemben ilyen mostoha.

Költöző reménnyel elvágyódik szívem
láz áramlataival újra hozzá, hiszen

ajkamon szivárgó sebet hagyott csókja.
Várok rá, mintha jönne, ki tudja honnan,

ha becsukja felleg szárnyát a múló este,
ezüst levelekkel tapad a köd szememre.
298
keni - 2016. december 09. 06:46:09

Kedves Ica !

Sóvárgóan szép ez a szerelmes kijelentő vallomás, minden szószedeted egy műalkotás,, Érzéki vágyaid tetőfokán állsz, mégis bekerít Téged is a magány,,,
Nem volna jó olyan lóra szállni, ami fel is fesz, és szívesen szállsz fel te is rá?

Most egy kicsit visszaszóltam neked az én nyavalygásaim miatt is,,, Bocs,,

Szeretettel !

- leni -

2952
bruxinelli - 2016. december 09. 05:08:36

Kedves Ica !

Nagyon szép !
Szeretettel grat. Zsófi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.