M. Laurens: MONDD!
MONDD!

Mondod:
A remény hal meg utoljára.
De az enyém,
rég felakasztotta magát
az első fára.
Átkozta sorsát,
ott rúgkapált fuldokolva,
egyetlen reményemnek,
kötélen tört torka.

Mondod:
A jó mindent legyőz egyszer.
De a rossz,
letepert már több ezerszer.
Végtelenbe nyúló kór lett
végül nyereségem.
Mondd,
hogy fogod torkát:
Hadd reméljem!

Budatétény 2016. november 19.
5633
Divima - 2016. december 18. 08:25:52

Remélj, igen.........Edit

3933
vadvirag47 - 2016. december 17. 11:36:29

Kedves Miklós! Mindig okos, előrelátó, ráadásul hangulatos mondhatni mindegyik versed...és persze nagyon jó.
Sok szeretettel olvasom őket, és mindig élmény. Rózsa

298
keni - 2016. december 17. 04:20:15

Kedves Laurens !

Pont így jártam én is mindig ezzel, hisz az én reményem már sokadszor - pont tegnap halt meg utoljára,,,
Kell ehhez még valamit hozzáfűznöm, mert Te csak az igazat írtad meg, amit én is bizonyíthatok saját lélekből,,,

Azért Neked is, még mindig minden jót kívánok !

- keni -

5548
babumargareta - 2016. december 15. 22:26:52

Nagyon boldog ünnepeket kivánok szeretettel drága Miklós !(ang)

5548
babumargareta - 2016. december 15. 22:25:45

Drága Miklós barátom.
Fájdalmas sorok és nem szeretem,ha szomorú vagy !
Csodálatos !! A mindig ismert örök tiszteletem mindig érvényes !Rose

4005
zelgitta - 2016. december 15. 21:12:10

Keservesen őszinte voltál ismét Miklós.
Én, sajnos nem tudom rá a feleletet.
Jobb és reményteljesebb Karácsonyt!
Brigitta

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.