Simon Dávid: most
most

most ezek csak
képpé bontott szavak
vagy
ha elölről végig
akkor a kimondhatatlan
meghasad

most ez térkép
arcunkról lepergő festék-
a zárójelekbe
vagy épp
két ablak közé hajtott
sötét esték

most ez lépdelés polcokon
most megfogom
s amíg dísztelen járunk a világon
bogárhátú összerezzenés
siklik a tegnapon

most a sejtelmek dünnyögése-
meghatározások helyett
mély tavak tükröződése
most van egy fél perc
most elmondhatom végre
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.