Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Deák Mária: Tél (2017. január)
Tél

Hó bele-,bumm-bele, orrod pirosán kivirul.
Tél szele csípi az arcod, mosolyod kipirul.
Szán nyomain suhanó por hava, fellege kél.
Lábam alatt ropogón porzik, a pelyhe zenél.

Fagynak a tél, violát rajzol a jég üvegén.
Rügy didereg ma, havas fának az ága hegyén.
Felveszi ködsüvegét, táncol a fény, velem él.
Zúzmara izzik a földön, szeretőt ma cserél.

Félti a nap sugarát, illan a dér remegőn.
Dermed a pára a légben, lehelet levegőn.
Jégcsap a dísze a háznak, nevető ereszén,
tűnik a téli nap, ámulsz, telelő erején.

Szunnyad a csend ma a kertben, betakar, beborít.
Fázik a kedvem, a zord tél hidegén szomorít.
Szálldos a fénye, zimankó koronája vakít.
Bár ma a tél vacogó, ünnepe még melegít.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.