Deák Mária: Tél (2017. január)
Tél

Hó bele-,bumm-bele, orrod pirosán kivirul.
Tél szele csípi az arcod, mosolyod kipirul.
Szán nyomain suhanó por hava, fellege kél.
Lábam alatt ropogón porzik, a pelyhe zenél.

Fagynak a tél, violát rajzol a jég üvegén.
Rügy didereg ma, havas fának az ága hegyén.
Felveszi ködsüvegét, táncol a fény, velem él.
Zúzmara izzik a földön, szeretőt ma cserél.

Félti a nap sugarát, illan a dér remegőn.
Dermed a pára a légben, lehelet levegőn.
Jégcsap a dísze a háznak, nevető ereszén,
tűnik a téli nap, ámulsz, telelő erején.

Szunnyad a csend ma a kertben, betakar, beborít.
Fázik a kedvem, a zord tél hidegén szomorít.
Szálldos a fénye, zimankó koronája vakít.
Bár ma a tél vacogó, ünnepe még melegít.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.