Lecsek Ilona: Magány (2017. január)
Magány
/Szonett/

Oly sok eltékozolt idő elsuhant,
sokszínű ereklye ül a lét kövén,
fáradtan tekint a jelen küszöbén,
a remény lassan hervadva lezuhan.

Elemészt a csendes gyötrelem szava,
jajdulva sikolt néha a küszködés,
a rengeteg tehetetlen tűnődés,
nem segít már semmi és senki rajta.

Voltak pillanatok, melyek oly szépek,
lelkében és elméjében pihennek,
a törődés virága a szeretet,
erőt gyűjtött belőlük saját lénye.

Az ágy mélyére süppedő gondolat,
megkönnyebbülve örökre elszalad...

2016. 12. 18.
5619
Ilpaki - 2017. április 06. 18:36:56

Kedves Rita!

Köszönöm, hogy olvastad versemet.
Szeretettel: IliRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.