Vilhelem Margareta: Majd elfelejtem
Majd elfelejtem

Mint száraz levelek gyürőtten
szállnak széledő lenge kedvek ,
s percenként egyenként esnek
a múltnak halálos ölelésében.

Már semmi sem tartja ébren
elfonnyadó kicsinyke szerelmed ,
már elfogytak a szavak némán ,
s a varázsnak semmi türelme.

Nincsen ki simítsa fényes estén
a gyönyört, csalóka hiedelmemben
csak porladnak kábán öleléseink
a csillagos éj kékes szenvedésében.

Már elindult a Hold is nyugovóra
árnyaink imbolyognak szelíden ,
hajadban ékesen szikrák lángjai
libegnek felhők széles leplében..

És minden a tiéd, ami a múltamé
számolom percekben, években
tudom szégyen szerelmem vétke
alázatos szavakkal jövőt keresek

és keservemben letagadlak,
eltitkolom forró lágy ölelésed
ha ajkamon csilingelnek csókjaid
köddel beboritva nem láthatók .
5548
babumargareta - 2017. január 08. 21:03:19

Kedves Rzsike .
Nagyon szépen köszônöm kedves hozzászólásodat!
Keservemben !Sad

4694
Rzsike - 2017. január 07. 14:03:39

Margareta.
Miért is felejtenéd e?
Nagyon szép emlékezés.Smile

5548
babumargareta - 2017. január 07. 10:24:59

Köszönöm szépen kedves Grey!
Üdvözlettel.....Babu

5567
Mirage - 2017. január 06. 14:10:31

Kedves Margaréta !

Az emékek nem múlnak,éltetnek,tovább visznek.
Szeretettel olvastalak
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.