Skapi Anni: Álom.

Álom

Úgy gondoltam, mától, hogy nagy költő leszek,
Eddig is költöttem, de csak a pénzemet.
Gondolataimat írom majd papírra,
Hátha megszületik egy szép magyar líra.
Hogyha a lírámat forintra válthatom,
És egy szép kötetbe ezt majd kiadatom,
S veszik az emberek, mint régen a cukrot,
Én sem leszek szegény, vehetek jó cuccot.

A pénzből megélünk én és a családom,
Higgyétek emberek, ezt már alig várom.
Megszűnnek a gondok, az a sok aggódás,
Hogy holnap mit eszünk? Nem lesz több spórolás.
Nagy kanállal fogjuk falni az életet,
Végre, egyszer én is nyaralni mehetek.
Hű, de óriási lesz a boldogságom,
Mindent, amit teszek, nektek kommentálom.

Aztán azt gondoltam, hogy mit mondana Eszter,
Nem vagy te, barátom, csak rímfaragó mester!
Akkor felébredtem, vagy talán még alszom?
Ezért hideg vízzel gyorsan lemosakszom.
Dehogy vagyok költő, poéta, belátom.
Mert az álom elszállt, elrepült barátom!
Most, hogy átgondoltam, kár, hogy csak remények,
Vágyak és ábrándok, ez jár a szegénynek!

2009. október 11.

Skapi Anni
227
kondrakati - 2009. november 03. 10:29:36

Frappáns, könnyed ez a vers. Én is szoktam így álmodozni.
Nagyon tetszett!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.