Vilhelem Margareta: Fura Világban
Fura Világban

Furcsa az élet idők perceiben
áld és átkoz keresztet szenten ,
térden súgott imák zenéje
harang zúgás közben némul el.

Vétkes idők piros nyoszolyáján
rózsaszirmok lángolnak álmot
tört időknek ezüst vékony szálán
az égnek lengő íves pályáján

habzsolva tereli vadul nyáját,
föltámadott igék vesztőjén ,
s a kapzsi elvek csupasz ébredése
becsapott testek bús kegyelme.

Mert furcsa az élet óráiban
kacag nagyokat,szökve perceit
hazug templomi misék ígéretében
imáink térden sem érnek lelkébe.

Őrök álomban torlódnak eszméink
a fura Világ mocsok szennyében
fondorlatos bárgyú szökkenésekkel
igazságaink ritkán kelnek életre . .
5567
Mirage - 2017. január 10. 17:21:20

Kedves Babu !

Mennyire igaz amit írtál,Gonosz,hazug világban élünk,megtévesztve a népünk
Szeretettel olvastalak

Tibor

3649
Oroszlan08 - 2017. január 10. 11:27:23

Kedves Babu!
Gondolataidhoz szeretettel gratulálok: Ica

4622
Simon Erzsi - 2017. január 10. 08:56:34

Kedves Babu!
Szeretettel olvastam, igaz, őszinte gondolataidat, s, jó lenne már tudni, hogy az igazságok,
mikor kelnek életre...
Szép napokat kívánok:Erzsi

298
keni - 2017. január 10. 06:33:17

Kedves Margaréta !

Komoly versedben sok mindenről van szó, de mint mindig a vége felé bontakozik ki nálad is a csattanó !

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.