Kristófné Vidók Margit: Ébredő érzékek

Ébredő érzékek

Csillagkárpitos éjvarázs,
holdfény, ezüstös ragyogás,
kacagó széllel szárnyalás,
halkan suttogott vallomás.

Eltévedt, kósza emlékek
feléd repítenek újra,
csalfa, ébredő érzékek,
a lelkemet összezúzta.

Bíborban fürdő éjszaka,
villanó fény kavar vihart,
vad érzelmek viadala,
a bűbáj ismét fogva tart,

Hiába szép szó, esdeklés,
lelkem a bánat járja át,
halálos, néma csendesség,
eloltottad szívem lángját.

Szitáló ködfelhők között
újraéledő látomás,
korhadó emlékek mögött
a szív még megáll tétován.

A vágyak hívó szavára
a két test újra egyesül,
emlékezve a dalára,
a szerelem beteljesül.
5535
Metta - 2017. február 01. 09:15:13

Kedves Tibor!
Nagyon igazad van,és köszönöm az olvasást!
Szeretettel:MargitRose

5535
Metta - 2017. február 01. 09:06:07

Kedves Lajos!
Köszönöm szépen az olvasást,és értékes véleményed!
Igen,a szerelmes ember valóban kissé szétszórt!
Szeretettel:MargitRose

5567
Mirage - 2017. január 29. 17:38:13

kedves Margit !

Emlékeinkben éljük tovább a jelen vágyódását ! Gratulálok

Szeretettel : Tibor

5668
meszaroslajos60 - 2017. január 28. 18:25:19

Kedves Margit!
Remek alkotás, ilyen a szerelem,
a szerelmes ember kissé szét szórt.
Szeretettel olvastam, gratulálok

Lajos. Rose

5535
Metta - 2017. január 27. 10:30:50

Köszönöm kedves Keni az olvasást,és véleményed. Igen,egy kissé csapongtak gondolataim!
Szeretettel:MargitRose

298
keni - 2017. január 27. 08:38:05

Kedves Margit !

Ezt a verset szépre akartad írni, de sok nem egybefüggő gondolataidtól szerintem kissé szétesett,,,

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.