Kristófné Vidók Margit: Lassuló idő

Lassuló idő

Ráncokat karcolt a szél arcomon,
kíváncsi napsugár kúszik simogatva
szemem időárkait csodás alkonyon.

Jólesik melege, reményt adó fénye,
rám mosolyog csábítón, hívogatva,
felmelegít lüktető lángörvénye.

Feledem a csörtető időt, elfogadva,
dér szőtte palástom, mit rám terített,
egy ideje állandó pajtásom az ősz.

Lába nyomát még érzem a nyárnak,
de már nem sietős, várnak a vágyak,
végére érünk a tavasz varázsának.

Érzékeny lelkünket a tél edzette,
jeges szilárdsággal érdesítette,
hófehér leplével álmaink befedte.
5535
jade1023 - 2018. január 02. 15:19:26

Köszönöm szépen Zsike az olvasást!
Szeretettel:MargitRose

4694
Rzsike - 2017. február 01. 12:49:16

Margit jó ez így.Általában csapódunk vers írás közben,de az először leírt sorok adják ,vagy hozzák ki az igazi érzéseket.
Grat.Rzsike.

5535
jade1023 - 2017. február 01. 09:23:37

Kedves Lajos!
Köszönöm szépen biztató szavaid!
Köszönet az olvasásért,és gratulációdért!
Szeretettel:MargitRose

5535
jade1023 - 2017. február 01. 09:21:57

Kedves Keni!
Meg nem tudjuk fordítani az idő kerekét,tehát kénytelen az ember beletörődni,és megbarátkozni az elmúlás gondolatával is!
Köszönöm,hogy olvastad soraimat!
MargitRose

5668
meszaroslajos60 - 2017. január 31. 14:23:46

Kedves Margit!
Vágyainkat az idő múlásával sem szabad feladni,
nézzük a jó oldalát, rá érünk, jut idő mindenre.
Versedhez szeretettel gratulálok, Lajos.Rose

298
keni - 2017. január 31. 08:22:50

Kedves Margit !

Egy szép nyugodt és megnyugtató versben köszönsz el lassan a tavaszt hozó fiatalságból é már megelégszel az idősebb kort hozó kedves napsugaras ősszel, ami a vágyakat lassan elsodorja utadból és marad helyébe a megedző téli alkony,,,
Metaforáid a megnyugvást és a beletörődést sugallják - amit jól teszel,,,,

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.