kátya portoro: Ringató (2017. február)
Ringató

művésze lennék a létnek
mestergerenda
egy el nem hanyagolható
részlet
égbekiáltó
madarak röptébe kapaszkodó
vággyal teli
látomásba írt
szabad akarat
nem csorbult évek
elillanó perceibe fogott
vadló
szelíden bájoló
éj sötét-kékjébe bújtatott
titok
menedék
hogy békésen teljenek
az esték
hajnal
mit pirosra fest
az ébredő szél
egy csókos ledér
ki varázslatokkal is felér
lennék hóban tovasiető
lábnyom
mit befed a zord idő
ám emlékbe fog
a képzelet
s hiánya mindenütt
jelen lévő
és sokféle tarka dolog lennék
szertelen játékos semmittevés
de leginkább
Isten köténye
ringató
hol elnyújtózhat
álmában
a halandó
s végül én lennék
maga az élet
a mindenségben
legszebb részlet

gyere
ülj mellém
nézzünk a jövőbe
látod
mosolyt árulok
mosolyért cserébe
szemedbe nézek tiszta
kéklő égre s ha olykor
felleg takarja tekinteted
én újra és újra
mosolyod leszek
gyere ülj mellém
álmodjuk magunkat
kéz a kézbe
s az arcodon gördülő
égi cseppek
majd
szivárványt rajzolnak
a létbe
5576
katya - 2017. március 17. 15:39:22

Nagyon köszönöm kedves Gábor !

4670
Bogar Gabor - 2017. március 17. 12:28:13

Kedves Kátya!

Szép vers, jó vers, gratulálok.
üdv: bg

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.