Szöllősi Dávid: Pjotr Gradov: Azt hittem én...
Azt hittem én...

Azt hittem én, hogy biztos boldog Ön,
Midőn a napnak hajlatán
Ment egyedül, oly büszkén, feltűnőn,
Szemet sem vetve énreám.
Azt hittem én, hogy biztos boldog Ön,
Hogy mindenkinél boldogabb.
Hittem, figyelve játékos szemét,
S hallgatva, mily vígan kacag.
Hol szigorú, hol lágy tekintetét
Lestem. Riadt volt vészesen…
Elvette nyilván sok férfi eszét,
De nem szerethetett sosem.
Szemek rajongva nézik az Önét,
És nem gyanítják messziről,
Hogy olthatatlant hurcol, vágyakat,
Szent női vágyakat belül.
És egy elűzhetetlen gondolat
Nem hagyja éjt-nap élni sem:
Hogy szeretettnek lenni – még kevés,
Viszontszeretni kell, igen!
Szent, büszke, szép, ki jár oly feltűnőn…
Hallom, hogy mily vígan kacag.
Azt hittem én, hogy biztos boldog Ön,
Hogy mindenkinél boldogabb.

* * * * *
1038
Szollosi David - 2017. február 28. 00:31:23

Kedves Márta!
Érdemes gyakrabban látogatnod a Napkorong oldalát, akadnak ott néha egész jó versek, persze másoktól is. Én ott rengeteg mindennel fenn vagyok... Köszönöm, hogy eltetted a fordításom... Szeretettel: Dávid

3920
lilapetunia - 2017. február 26. 10:31:42

Kedves Dávid,
köszönöm a tippet, megtaláltam és eltettem.
Szeretettel üdv:
Márta

1038
Szollosi David - 2017. február 18. 01:08:19

Kedves Márta!
Én elküldtem volna az orosz eredetit is, de most a cirill betűt valamiért nem veszi be a HM-oldal, pedig régebben elfogadta. Már reklamáltam is emiatt az Üzenőfalra...
Szeretettel üdvözöl: Dávid
A Napkorong internetes irodalmi oldalon viszont megtalálod, az elfogadja a cirillt is... Ott nem is teszik külön rovatba a műfordításokat, együtt szerepel az egyéb versekkel, így több méltatója is lehet...

3920
lilapetunia - 2017. február 17. 10:30:25

Kedves Dávid,
Tetszik, de szívesen elolvasnám az eredetit is,
szeretettel üdv
Márta

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.