Vilhelem Margareta: In secretum
In secretum

Fojtogató szavakban burkoltan
megcsípve dértől jegesen ,
kipirult arcom hevessége
lázadozni merészel vérmesen ,

bár csuklik a dadogó nyomor
kiömölnek bűzös szenvedélyek
kérges tenyerem tapsolja magát
de fagytól űzve,lassan megdermed.

Nehezék omlik felém sugárban
térden állva üldözöm magamban
elfújt szélnek halvány árnyékán
megrezzenő halkuló mosolyom ,

mert kergettem illúziót merészen
hordtam ezüst koronát fejemen
térdepeltek előttem dali férfiak
szerelmet vallani mertek merészen.

Most fáj a dértől hegedt magány
befagy az ezüst jégnek görcsébe
már csak kiégett csillagom porában
találom fanyar tündér talányom.
298
keni - 2017. február 21. 07:35:00

Kedves MARGARÉTA !

Megint egy nehezebben felfogható, burkolt verset írtál félig, de a második felében már felismerhető a múlt és a jelen valódi valóságának részedről is való tettenérése ,,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.