Varjú Zoltán: Szavakba zárva (2017. március)
Szavakba zárva
***
Szélben fútta hajkoronája potyog,
levelet hord a szél, némán kopog.
Földön hevert megolvadt pillanat
sodrásban folyó sós könnypatak.
Lassan iramodik arcán nesztelen,
míg mások kacagva nézik esztelen,
magához ölel a kedvetlen rút halál,
keres szűntelen, elűzöm, nem talál.
Benned lel régi önmagára másom,
szép szavakba rejtett látomásom.
Pirkadatra ébredő arany-korong
emléked bennem most úgy zsibong,
mint arctalan meghalt szerelem,
akinek nem jön el többé a kegyelem.
Édes lépet építő méh gyúrta méz,
mely mázban száradó szép feledés.
Csendben hallom; Vissza ne nézz!
…csak bátran menj előre, tétlen ébredés…
***
Paks, 2017. február 18.
4932
liliom54 - 2017. április 15. 18:55:11

Kedves Zoltán!

Csodálatos alkotásodhoz szívből gratulálok!RoseSmile
Valamint a nyereményedhez is!

"Csendben hallom; Vissza ne nézz!
csak bátran menj előre, tétlen ébredés"
Fantasztikus költői kifejezések!

Szeretettel üdvözöllek: ÁgiHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.