Vilhelem Margareta: Szenderegve
Szenderegve

Szendergő idők perceiben
testünk zenéje még cseng
sírnak az álmos fellegek ,
míg felettünk a hold
ködös lepelt ejt
és ránk borul a szürkeség .
Most fáj az élet bennünk
hallgatjuk a némaság zenéjét
zavart szavak színeiben
míg ablakon besüt a fény
a hegyek felett .
És állunk ketten szótlan
tekintetünk átsiklik arcunkon
félünk egymással szembenézni
közöttünk lebeg
a közönyösség ,
a ki nem mondott beszéd
és sűrű ködben
elvesztődnek a helyük .
Nincs mit mondanunk
csak dideregve suttogjuk
a leplezett titkunk
türelemmel hallgatunk
és fejünk felett
csak sóhaj remeg ,
a hajnali fény izzó medrében.
Mert voltunk együtt holdtöltében
harsogó zenénk elmerülésével
fogtuk egymás kezét
vízben, tűzben
és magunkra festettük
szerelmünk boldog színét
amíg a fény égett
báj nászok fellegében
táncoltunk kéjjel zenénkre .
5548
babumargareta - 2017. március 07. 07:41:55

Nagyon szépen köszönöm Mariann !
Örvendek ,hogy tetszett!
Szeretettel.....Babu

5548
babumargareta - 2017. március 07. 07:41:06

Nagyon szépen köszönöm Lajos kedves
Baráti öleléssel !

5564
olahmariann - 2017. március 06. 23:14:13

Nem csak meghatóan szép, meghatóan fájdalmas és őszinte soraidhoz szeretettel gratulálok: Mariann Heart

5668
meszaroslajos60 - 2017. március 05. 12:10:45

Kedves Babu!
Meghatóan szép soraidhoz szeretettel gratulálok, Lajos. Angry

5548
babumargareta - 2017. március 04. 17:36:53

Kedves Mihály !
Köszönöm szépen !
Szeretettel Babu

5435
zsuzsa mihaly - 2017. március 04. 13:37:09

Szépen, érzékletesen írtál a szerelemről akkor és most....Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.