Simon Dávid: négy akkord
négy akkord

félregombolt hétköznapok
lifegnek a kabáton
a csodák meglapulnak
egy vékony cérnaszálon

ami nekem piros
az neked fehér
hogy bukhat el
ami az égig ér

lecsapolt tériszony
a mozdulatlan küszöbön
semmibe csobbanó csillagom
felmosóvízzel öntözöm

tátogó üvöltés a
forró láva alatt
minden kimondhatatlan
minden hallgat
4270
simondavid - 2017. március 06. 18:30:28

Köszönöm!

5522
makkay - 2017. március 06. 15:28:22

Hát ez a vers engem is mélyen érintett! Szeretettel gartulálok, marinka

4694
Rzsike - 2017. március 05. 16:54:19

Nagyon jó.

4270
simondavid - 2017. március 04. 21:17:07

Köszönöm szépen, nagyon kedves!

5548
babumargareta - 2017. március 04. 17:57:21

Nagyon egyedi ,mély gondolatok törnek fel minden szóban!
TRoseetszik versed kedves Dávid ! Ùgy a "négy akkordban " is !!
Gratulálok tisztelettel....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.